Az egyik nagyvállalati ügyfelünk kért fel bennünket arra, hogy az ő nagyvállalati ügyfeleik igazgatóival készítsünk interjú felvétel sorozatot. A riportert a projekt egyik szakmai médiapartnere biztosította, a technikai stáb pedig mi voltunk. Több ilyen anyag is elkészült a kezdés után, és valójában működött a dolog, ami azt jelenti, hogy minden a megbeszéltek szerint történt. Érkezett a szakmai riporter, a nagyvállalati megbízó, és mi magunk az adott cég telephelyére, ahol rövid egyeztetést követően együtt bejelentkeztünk a nyilatkozó titkárságán, majd a bemutatkozást követően mindenki csinálta azt, ami a feladat volt. A riporter ilyenkor a témákban egyeztet, beszélget, míg mi, a stáb, a felvétel helyszínét előkészítjük. 3 kamerát vittünk, szpot fényeket, mikrofonokat – arra törekedtünk, hogy minél gyorsabban, a lehetőségekhez mérten viszonylag egyszerűen felhúzzuk a setup-ot, hogy minél kevésbé raboljuk az időt, nehogy az összeállás kínos várakozásba torkolljon.
Ez nem kapkodás, hanem egy reális módszer – azt igényli, hogy a producer előzetesen átgondolja a körülményeket, tájékozódjon a lehetséges menetrendekről, lehetőségekről. Ennek a kihagyása az az egyik tipikus pont, amikor jó előre be lehet rakni a hibákat a gyártásba. Amikor ebbe a láncolatba baki csúszik, olyankor akár a teljes felvétel meghiúsulhat. Pl.: ha egy mikrofon kábel nincs ott a helyszínen és emiatt az egyik beszélgetőpartner hangját nem lehet rögzíteni, akkor az bizony fatal error. Ha a forgatás közben derül ki, hogy nem lett letörölve az előző anyag az SD kártyáról és beírva sincsen a szerverre, ami miatt törölni nem lehet, az fatal error. Ha lemerül a kamera-akksi a táv félnél, mert a felelős tetszett nem feltölteni, az fatal error. És a többi.
Amikor korlátozott időpont és korlátozott időintervallum áll a rendelkezésre, akkor egy adott kereten belül érdemes gondolkozni, hogy minél kevesebb potenciális veszélyforrást idézzünk elő. Ez nem azt jelenti, hogy összesen 2 azaz kettő darab eszközzel kell kivonulni, de bizony nagyon észnél kell lenni, hogy hányszorozza az ember a lehetséges kockázatot, és mekkora technológiai stresszt helyez magára. Lehetne Murphy-t idehozni, de már túl régi az elromlós poén.
Javaslat:
Legyünk reálisak. A szükségesnél több technikai eszközt nem kell vinni. Sem azért, hogy villantsunk az eszközparkkal (nem kell az ügyfelet hülyének nézni), sem azért, hogy valami biztosan kínos apróság elromoljon az ügyfél szeme láttára (nem kell kísérteni a bajt). Arra a minimalizmusra érdemes törekedni, ami az elvárásoknak megfeleléshez leginkább elegendő – talán egy kicsit lehet jobba annál -, és ennek a technikának egy néhány eszközre kiterjedő pótalkatrészeit érdemes elvinni. Ezt előre érdemes átgondolni, és indulás előtt mindent leellenőrizni. Ha ez megvan, akkor tapasztalatunk szerint meglesz a komfortérzet, ami a stábnak, és a szereplőknek is egyaránt fontos körülmény az alkotáshoz. Ahogy a zenészek is akkor tudnak jól zenélni a színpadon, ha megvan a komfortérzetük és nincs rajtuk technikai stressz, a filmesek is akkor tudnak kibontakozni, ha lehetőleg minden zavaró, akadályozó körülmény ki van iktatva.